Büszkén jelentjük, megint léptünk egy lépcsőfokot, az idei ÖKO napunk még sikeresebb volt mint a tavalyi. 16,5 tonna elektronikus hulladékot, 8.5 tonna vasat és1.2 tonna műanyag kupakot gyűjtöttünk össze az újtelepi lakosság hathatós támogatásával. Az egészben az a szép, hogy még mindig lehetett fokozni a mennyiséget, pedig azt gondolhatná az ember, hogy kész, kitakarítottuk a garázst, a pincét, már nem nagyon maradt kiselejtezni való, jövőre már csak az a néhány dolog lesz, ami az év folyamán tönkre megy.

A számok mégis mást mutatnak, tehát lehet gondolkozni az okokon. Felgyorsult a dolgok amortizációja, vagy egyre többen csatlakoznak az akcióhoz? Igen valószínű mindkettő szerepet játszik. Szerencsére egyre több emberhez jut el az információ, kezd beépülni az emberek tudatába a szeptember, amikor megszabadulhatunk a fölösleges és rossz készülékektől, lehet felszabadítani a mellékhelyiségeket. Fontos, hogy külön beszéljünk a kupakgyűjtésről is, aminek gyűjtése egész más motivációt kíván. Egy kupak simán repülhetne a szemétbe is, de mára szinte mindenki (?) megtanulta, hogy ez olyan érték, ami egyszerűen újra hasznosítható, de ha a természetbe kikerül, akkor száz évekre ott is marad, veszélyeztetve az élővilágot. Tehát az a sok ember aki idehozta a kis szatyornyi vagy nagy zsáknyi kupakját, tudatosan minden nap odafigyelt arra, hogy ezzel az apró mozdulattal védje a világunkat. Ez óriási dolog, és sokkal nagyobb haszna van, mint az érte járó pénzösszegnek. Ha van értelme az erőfeszítéseinknek, akkor ez az.

Ahogy már korábban megszoktátok, a gyűjtésen túl igazi közösségi élményekkel is megajándékoztuk az újtelepieket. A gyerekek valódi kukásautót próbálhattak, „csoda bogarakat” nézegethettek egy gyűjtő jóvoltából, volt mini kézműves vásár, és persze ismét kürtőskalács, és zsíroskenyér. Amire büszkék vagyunk, hogy egyre többen vannak a segítő újtelepiek is, kiemelten dicséretet érdemelnek az önkéntes középiskolások, akik végig fáradhatatlanok voltak a roncsok és vasak mozgatásában.

Köszönjük Újtelep! Köszönjük mindenkinek! Mi pedig megígérjük, hogy ez a történet tovább folytatódik.

A hangulatról és forgatagról meséljenek Cselényi Zoltán fotói tovább.